A múltkori  bútorismeret fakultáció itt, annyira népszerű volt, olyan sokan hozzászóltatok, hogy ígéretem szerint folytatom.

Műgyűjtőnek, néprajzkutatónak kellene lennem ahhoz, hogy szakirányú továbbképzést tarthassak nektek bútor meghatározásból. Egyik sem vagyok, csupán lelkes érdeklődő.

Tartsunk tehát egy nyelvi before-after partit rövidke életünk néhány kedves, régi bútordarabja társaságában!

Előtte azt gondoltad, mondtad: ez egy fiókos szekrény. Esetleg komód:

Eltekintve a ritka kivételektől ( akik már eddig is profik voltak a témában), a bejegyzés elolvasása után tudni fogod, hogy a fenti képen nem más látható, mint egy smizett!

Keskeny, magas, fiókos szekrényke, mely általában hét fiókból áll. Ingek tárolására szolgál, a hét minden napjára. Igen praktikus darab ma is azon férfi rokonunknak, aki reggelente a legfölsőt veszi ki/fel a szekrényéből. Az előre látó női rokon (vagy házvezető néni) betárazza szépen az ingeket vasárnap, s az úrnak nincs más dolga, mint a soron következő fiókot kihúzni minden nap reggel.  Bevallom, én nem csak a férjemnek szeretnék egy ilyet...

Ha ránézel az alábbi gyönyörű bútorra, talán egy "kétajtós szekrény" meghatározás ugrik be elsőre. Igen, előtte nekem is.

Most már azonban tudom, hogy ez a trümó!

A francia 'trumeau' szóból állandósult és olyan alacsony bútort jelent, ami egymás mellet lévő ablakok közé helyezhető, az ottani falfelület díszes kihasználására szolgál. Lehet rajta nagy tükör, mosdótál, újabb polcos állvány.

A következő képről azt remélem, előtte és utána is ugyanaz a szó ugrik be:

Igen, ez a szekreter.

Ez is a francia nyelvből rögzült (secret-titok) . Lényege, hogy olyan bútor, általában íróasztallá nyitható szekrény, melynek több titkos, takarható, zárható rekesze van. Kecses, nőies darab.

Az alábbi csodát talán előtte leszekretereznéd?

Ne tedd! Ez ugyanis a spanyol eredetű bargueno (az 'n' betűre kellene egy hullámvonal, de én kicsi vagyok ehhez a művelethez) !

Az arab világban már korábban is létezett, de a keresztény Európában csak a reneszánsz kortól használták ezt az utazóládát, mely az apró (de annál drágább) értékek szállítására, valamint lehajtható oldalával levélírásra (és tárolásra) is alkalmas. Az igazi bargueno diófából készül, ez adja meg a szállíthatósághoz szükséges szilárdságot. Egyszerű, praktikus vonalvezetésű láda, melynek díszét nem a cikornya, hanem a bútor anyaga és  a keleties hatású dús festés és intarzia adja. (forrás: Orosz Péter: Könyv a dióról )

Izgalmasabb leírást találsz róla Agatha Christie: A spanyol láda rejtélye című művében.

S mitől bútor ez az úti holmi? Állandó tartózkodási helyén oszloplábakra állítva valóban nagyon hasonlít szekreter kollégájára:

Remélem sikerült újat mondani nektek bútor megnevezés témában.

Szerencsére nálunk mindig akad valaki, aki örömmel tájékoztatja a tudatlanabbakat a hiányos ismeretről. Házi készítésű nyelvi gyöngyszem következik:

Reggeli egyperces A szerető báty bosszankodik húga tudatlanságán: - Nem inforció, hanem információ! Tudod mi az az információ? - Mi? - Például megmondom neked, hogy hülye vagy. Eddig nem tudtad, most már igen. Ez egy információ. - De én nem vagyok hülye! - Azért információ, hogy most már tudd: de.