Emlékeztek még, hogyan jutunk el a szextől a székig? Itt olvashattatok róla.

Ott mutattam először Nagymamám öreg székét,

amiből lett a nagylányom ülőalkalmatossága

az íróasztalánál (aminek történetét itt olvashatjátok).

De megunta, nekem adta. Így szerez a gyermek anyja fiától íróasztalt, lányától széket. Hurrá.

A használat során (nyilván a sok tanulás alatt) rengeteg baleset érte a kis piros széket, így jobbnak láttam átfesteni. Ehhez hőlégfúvóval eltávolítottam a korábbi festékrétegeket. Az ülőfelületet én vágtam hozzá legutóbb, ezt csak picit átcsiszoltam.

Nagy örömömre, Erikától nyertem egy 1 dl ASCP festéket. Így most nem kutyultam házi vegyületet megmaradt festékekből. Nekiestem.

Nekem már így mezítlábasan is tetszett:

De adtam rá zoknit és a piros fenekét is eltüntettem fehér zománcfestékkel.

Az új ülőfelület és a régi váz találkozásánál nem láthatatlan az illesztés. Ezt egy textil díszszegéllyel takartam el decoupage technikával. Száradásig kárpitszeggel rögzítettem.

Megint izgultam, mint a bőröndnél: vajon elég egyetlen kicsinyke deciliter festék egy szék lefestésére?!

Kis hígítással IGEN, sőt maradt még! A szín ezúttal Old Violet lett, a kanapéhoz igazítva:

Igazi jókislány-stílus lett. Fehér zokni, csipke gallér, sötétkék köpenyben ruhával: minden iskola-igazgatónő álma. Megtartom!

De ki öltöztette pizsamába a falat?! Erről inkább legközelebb.