Szívet melengető érzés minden személyes megkeresés. A visszajelzések nagyon fontosak, sokat jelentenek nekem.
A kérdésektől néha zavarba jövök: esetleg azt hiszitek, én bútoros szakember vagyok?! De mindig igyekszem pontos választ adni, olykor utánanézés alapján. Amit pedig nem tudok, azt bevallom. Be én!
A legkedvesebb mégis az, mikor saját alkotásról érkezik hír. Amikor láthatom, hogy más is - akinek esetleg eddig semmi köze nem volt a barkácsoláshoz - szerszámot ragad és neki áll valamit újraéleszteni a környezetében. Van aki arról ír, hogy megpróbálja. Tanácsot kér, aztán neki áll.
Van aki pedig el is készül és meg is mutatja!
Ilyen Panni, aki meg is engedte, hogy megmutassam saját alkotásait:
A fenyő komódomat 20 éve vettük az Ikeában. A hosszú használat során megkopott, megsérült és alaposan kiszívta a nap a színét, maga után hagyva a ráhelyezett polc, váza és egyéb tárgyak halovány nyomát is.
Szégyenkezve kapott helyet pár éve a gyerekszobában. Később új helyre költözve, a segítségünkre levő asztalost kérdeztem, mennyiért festenék le nekem.
Első dolga volt, hogy lebeszéljen az efféle haszontalan, macerás és drága munkáról: menjek inkább az Ikeába és vegyek újat, az sokkal olcsóbb - tanácsolta.
20 év alatt sajnos a bútorok sokkal silányabbak lettek, így erre a javaslatra nem reagáltam. Ráadásul egy tömör fenyő bútorról beszélünk, nem egy préselt bútorlapról, így az ötletet elvetettem.
A komód levándorolt a mosókonyhába, ahol jó hasznát vettük újabb 2 évig. Tavasszal, az újjá éledő természet láttán jött a nagy elhatározás, hogy felújítom! Mivel most a fehér bűvöletében élek, fehérre szerettem volna festeni. Bátyám rezgőcsiszolóját megszerezve jött a csiszolás, fatapaszolás, alapozás és két réteg festék (selyemfényűből, mert az a középút: se nem túl fényes, se nem túl matt).
A tényleges munkát alapos tájékozódás előzte meg: internet, festék- és barkácsboltok szakemberei, az egymásnak ellent mondó véleményekből végül magam választottam ki a legmegfelelőbbnek tűnő eljárást, eszközt és festéket. Zománc festék mellett döntöttem, bízva abban, hogy talán az tartósabb lesz.
Leszedtem a régi gombokat, azt tervezve, hogy veszek valamilyen mutatós, színes kerámiagombokat helyettük. Mivel a komód hamarabb elkészült, mint hogy a megfelelő gombokra ráleltem volna, visszaraktam a régi gombokat ideiglenesen. Vagy mégsem? Az összhatás tökéletes lett, és egyszerű, ami egy frissen mosott ruhákat rejtő, öblítő illatú helyiséghez éppen passzolt. Íme a végeredmény:
Panni megerősítette a nagy igazságot: a kevesebb több. Mit szóltok hozzá?
Készített mást is Panni. Kíváncsiak vagytok rá?
