Rég nem írtam, de nem a tétlenség vagy boldogtalanság miatt.
Nagyon szeretek barkácsolni. Kikapcsol, pihentet, feltölt. De a családom, munkám mellett komoly logisztikát igényel, hogy megvalósuljon egy-egy terv.
Szeretnék beszámolni például arról, hogy az ebédlő falfestésével elkészültünk. Mostanra az élvédők, szegőlécek is felkerültek. Csupán a fülke polcai hiányoznak még. De ismerek olyat, aki megígérte, hogy hamarosan felfúrja.
Figyelmes olvasó azt is észreveheti, hogy új alátéteket készítettem. Ez is ezer éves adósságom volt a család felé. Itt mutattam be az elsőt, még az építkezés előtt. S íme, karácsonyra elkészültem az összes lemosható, fa alátéteinkkel!
S a legutóbbi bejegyzés óta két székkel is gazdagabbak lettünk. (Igaz, szegényebbek is, mert rendre elhasználódnak az aktív felhasználók alatt. Sebaj, újabb fogasok vannak kilátásban!)
Egyik szerzemény sem új - természetesen.
Az elsőt egy kedves ismerőstől kaptuk. Pontosabban megkérdezte, kérjük-e, mert ha nem, lomtalanítás áldozata lesz:
Ezek a székek sokkal masszívabbak, mint a svéd bútorbolt termékei. Persze, hogy kértük!
Az ülést eltávolítottam. Hideg zsíroldóval leoldottam a vázról a felsőbb rétegeket, de teljesen nem csupaszítottam le a sötét árnyalatot. Simára csiszoltam és dió színű lazúrral átkentem. Az ülőfelület új szivacsot és műbőr borítást (nyugodt szívvel lemosom róla a kakaót is, céklát is...) kapott kárpitos tanulmányaim alapján.
No és zoknit!
A másik szék kedves szomszédaink hagyatéka. Károly bácsi és Jutka néni igazi pót nagyszülei voltak gyermekeinknek. Mindannyiunknak hiányoznak. Haláluk utáni lomtalanítás során sok minden kikerült az utcára a házukból, amire a rutinos gyűjtögetők azonnal rávetették magukat. Én sajnos nem voltam itthon azokban a napokban. De mikor hazaértem, ez a szék még mindig ott árválkodott az utcán! Egy foglaló sem üldögélt rajta.
Annyira örültem neki! Nagyon tetszik a formája, háttámlája. A stílusa éppen igen trendi, de ezt egyik gyűjtögető sem tudta. Így aztán mind formailag, mind tartalmilag is a szívemhez közel áll ez a kis szék, amit igazi ajándéknak tekintek.
Itt is a régi kárpitot teljesen eltávolítottam, s a vázat alaposan megtisztítottam. De nem csiszoltam le teljesen a régi színt, csak felfrissítettem. (mobilos kép, bocsi)
Ugyanazzal a borítással fedtem az ülőfelületet, mint az előbbi szék esetében.
Itt a párnát külön kellett behúzni. így ez a munkarész elég silány lett - varrni nem tudok, ez a helyzet.
Mire elkészültek a fenti bútorok, több székfoglalót is megértek.
"Boldogság, gyere haza": foglalj helyet!
