Még születésem évében vették a szüleim ezt a szekrénysort a bővülő család új lakásába.

(Találgatásokat megelőzendő: a bútor Petőfi életkorát lepipálta, Faludyét még nem és minden panaszmentes nap ajándék a számára.)

Mikor férjemmel összeházasodtunk, s minden pénzt egy közös otthonba fektettünk, hálásak voltunk, hogy szüleim nekünk adták ezt az óriási bútort, hiszen berendezésre igen kevés maradt. Érzelmileg persze kötődtem én ehhez a sötét monstrumhoz, hiszen ebbe kapaszkodva álltam föl először, ezekben a szekrényekben lehetett a legjobban elbújni (testvérek, szülők, Mikulás, szomszéd néni - mikor ki elől) és millió kedves családi kép háttereként is állandó bútordarabja(társa) volt életemnek. Tömör fából van minden része, elképesztő strapabíró.

És mégis. Sötét és eljárt felette az idő.

Az építkezés költségvetését tekintve kizártnak tűnt, hogy az új nappaliba új szekrénysorra futja majd. Többször is eljátszottunk a gondolattal, hogy lecseréljük és megcsináltatjuk álmaink nappali szekrénysorát. Például:

A cél (az lett volna), hogy világos legyen és sok-sok könyv kulturáltan elférjen .

Aztán megismertem Annie Sloan csodafestékét, s a költségeket is mérlegelve, mintegy utolsó esélyként fölajánlottuk a szekrénysornak, hogy kivilágosítva velünk maradhat, ha jó lesz.

A festék bemutatása kapcsán már láthattátok a kezdeti suhintásokat:

Egy réteg festék után ilyen kis csúnya szegény.

Két réteg után viszont ilyen szép, fáradt krém színe van az Old ochre árnyalatának.

A waxolás pedig tovább mélyíti a színt ill. védelmet ad.

Felajánlottam a szavazó bizottságnak (értsd: család), hogy készíthetem antik stílusban is az egészet. Csupán az éleken csiszoltam vissza a sötét alapszínre.

Majdnem 4 méter hosszú, 220 centiméter magas bútorról beszélünk, így a hagyományos "lecsiszolom, alapozom, festem, lakkozom" maraton barkácsolás szóba sem jöhetett. Bútor és festés hibát csiszoltam így is, eleget.

Csak a színválasztás heteket vett igénybe (ne legyen fehér, se megsárgult fehér, se szürke, de legyen világos és mégis kicsit mély, matt).

A teljes festés pedig 4 hónapig tartott. Persze ez nagycsaládos, kisgyerekes életforma mellett értendő. (Csak akkor lehet festeni, ha a kicsi alszik, vagy lekötik a nagyobbak. Ajtókat csak akkor lehet visszaszerelni, ha a férj is itthon van. Addig viszont nyomon kell követni, hogy a szekrények tartalmát ki, hová hordta szét. A leghatékonyabb akkor voltam, ha mindenki kiment szépen a jó levegőre!)

Ő nem ment ki szépen a jó levegőre..

Szakaszonként igyekeztem haladni.

Karácsonyra elkészültem a bútor háromnegyedével.

Előtte-utána:

Nagyon zsúfolt az összhatás, tudom. Nem ez a végleges helye az öregnek, ez nyugtasson bennünket.

Tartozik a szekrénysorhoz egy üveges szekrény is. Nem is fért el a többi mellett eddig. Így nézett ki szegény:

Az üvegnek mennie kellett.

Az építkezésünk folyamán néhány fal is bontásra kerül. Olyan is, amire már (majdnem) kész burkolat került korábban falemezből:

Én még lefestettem volna színre, de spongya rá.

Így fájó szívvel ugyan, de - hogy teljesen kárba ne vesszen -, ezekből vágtam ki egy-egy darabot a szekrényajtó üvege helyére.

Ezt is lekentem két rétegben Annie Sloan krétafestékével (kevesebb mint 2 liter fogyott el összesen!), két rétegben waxoltam és KÉSZEN LETTEM!!!

Ő sincs még megfelelő enteriőrben, de már most jobb mint régen.

Mit gondoltok, érdemes volt meg/felvilágosítanom az élettársamat?