A jó-kislány szék bemutatásánál láthattátok, hogy valaki pizsit húzott a falra.

Eredetileg csak az asztal mögött, körül akartam lefesteni a falat, de a csíkos/nem csíkos falrészt elválasztó szegőléc miatt jobbnak láttam végigfuttatni a 6 méteres (!) falon a sávokat.

Vízszintezővel bejelölgettem és leragasztottam maszkolószalaggal a csíkok szélét.

Gyerekeim szerint már így is durván nézett ki.

Aztán az első sávoknál még töprengtem. Fahéj vagy homok szín legyen?

Ahhoz, hogy a szélek szép egyenesek legyenek, ne folyjon a szalag alá a festék, a maszkolóra merőlegesen festettem. Előtte persze alaposan rásimítottam a szalag széleit a falra.

S még a teljes száradás előtt leszedtem a ragasztócsíkokat.

Nos, a végére lett egy kisebb kupac belőle..

Vettem díszléceket és azokat is színre festettem.

Nagyobbik fiam segített felragasztani őket.

Két rétegben falfényt is kapott a projekt, mert tesztelni akarom, mennyire bírja a strapát.

Készen lettem úgy, hogy minden gyerekem segíteni akart. De ha jót akartok, inkább tapétázzatok ilyen csíkokat - ekkora felületen... Jobb a békesség.

Hűséges segítőimtől álljon itt  egy témába vágó gyerekszáj

Szőke nők a hátsó ülésen (eredeti nevek a szerkesztőségben) - Blanka, hogy hívják azt a gyereket az ovidban, akinek csík a feje? - kérdezi Anna.
- Nem járok oviba, te! - hördül fel a büszke elsős a furcsa kérdésen.
- Jó, akkor a sulidban az a gyerek ki, akinek csík a feje?
- Milyen színű a haja? - próbál rájönni Blanka a talányra.
- Fekete, de nem annyira mint papának.
- Papának fekete a haja?! - érdeklődik Blanka újfent.
- Igen! De hogy hívják a gyereket, akinek csík a feje???
- Mi az, hogy csík a feje? - kérdi végre.
- Hát nem karika, hanem csík a feje! - kiáltja most már dühösen Anna.
- Ja, az a Karcsi.

Aki kockafej, nem értheti a fenti beszélgetést. Sajnálom.