A népi bútorfestés elvarázsol.

Jelentése van a virágoknak, a szárak irányának, az arányoknak, megannyi szép szimbólumnak.

Természetes, földi, mégis tartalmuk túlmutat e világon.

Igen, ebben a műfajban is akadnak túlzások, súlyos cifrázások, melyek már nem méltóságteljesek, hanem giccsesek.

De az igaziak: lenyűgözőek!  S a hozzáértők elolvashatják a szárak, levelek, szirmok közt megbújó történeteket, életeket. A régi ember bútora, festéke kiállta az idő próbáját: akár 200 év múlva is ragyog rajta a minta, még mindig nem lazul a csapolás.

Emberléptékű méretek, emberöltőnyi időre.

Nagyon régóta szerettem volna eljutni TulipánosKata népi bútorfestő tanfolyamára.

Úgy alakult az élet(em), hogy aznap, mikor gyermekeink 3/4-ét szüleimre bíztuk, férjem szabadságot vett ki, hogy a Legkisebbre vigyázzon, én pedig kedvemre festhessek, ezen a piros betűs napon kigyulladt a konyhánk, beszakadt a plafon a hálószobánkban.

De nem. Ez (még) nem tántoríthatott vissza. Eloltott lángok és lezuhant lámpatest kidobása után (szénfekete konyha és lógó plafon várhat) indultunk Katához. Este azonban kisfiunk fulladni kezdett (krupp), mindenképpen haza kellett jönnünk még éjjel. Egy évre elegendő izgalom jutott erre a napra, mégis hálásak vagyunk, hogy senkinek nem lett semmi baja. A romokon is örülünk, hogy egyben a család.

Izgalmakat, aggodalmat kiheverve újra a bútorfestésre koncentráltam. A tanfolyam első (fél)napjának elméleti oktatásán jelen voltam ugyan, de a gyakorlati részről lemaradtam sajnos. Nem adom fel, hogy egyszer élőben festhessek értő szemek segítsége mellett, de Kata így is rengeteg segítséget adott telefonon, levélben.

Ez Kata munkája, ami első látásra a kedvencem lett:

Itthon, házi színkeveréssel én erre jutottam:

Ez is Kata csodája:

Ezt pedig én imitáltam itthon. Nagyon érdekelt a technika, hogy sötét alapra hogyan rajzolhatunk mintát. Persze az árnyalást, vonalvezetést is olyan jó volna megtanulni!

Ennél a fadoboznál már jobb lett picit a színkeverés. Akril festékkel festettem, ami nagyon gyorsan szárad. Kikevered és gyorsan pingálni is kell vele, mert hamar válik nehézkessé, amivel már nem lehet lendületes szép vonalakat festeni. Viszont ez a festék fed és tartós.

Próbálkoztam már korábban is népi bútorfestéssel, de minél többet olvasok róla, annál jobban látom a hiányokat a technikában, tudásban. Főleg így autodidakta módon.

Nagyon hálás vagyok a Nemiskacat blog szerzőjének, Enikőnek, aki alapos fotódokumentációval örökítette meg sikerrel elvégzett tanfolyamát Katánál, így a képeiből sok fontos információt meríthettem itthon.

Hosszú még az utam tehát a bútorfestés iskolájában, de lelkes tanuló vagyok, szorgalmasan gyakorlok, tanulok.

Nézzetek szét Katánál, menjetek bútorfestést tanulni! Vagy figyeljétek hogyan fejlődöm. :)

JÁTÉK:

Bútorismereti bejegyzéseket olvashattatok már tőlem itt és itt.

Ki tudja, mit nevezünk a népi bútorok világában borítéknak?

A jól válaszolók között ismét finom jutalmat sorsolok ki. :)